Szarban a haza, ahogy a művelt japán mondaná! A minap írtam egy cikket egy balesetet hihetetlen módon túlélt fazonról (nem ez a lényeg). Egy ismerősöm megosztotta a fácsebókon, amire egy kétkedő barátja a következő kommentet függesztette: "...kép?", amely kérdés kifejtve nagyjából "Nem hiszem el ezt, mert nem mutatnak fotót az eseményről, ha mutatnának, akkor oké, de így nem stimmel."
Embereeeeeeeeek.
A digitális képmanipuláció fénykorában vagyunk! Ha készítesz egy fényképet egy szép naplementéről, akkor "szűrőt használt vagy fotosoppot, ilyen a valóságban nincs", de ha egy részecskegyorsítóval átlőtt, lyukas fejű ember fotóját kirakod, akkor az tuti igazi. Ez pedig két szomorú igazságra világít rá:
1. Rosszhiszeműek vagyunk mi emberek, és valahol vágyunk is a rosszra. Hiszen ilyen szép naplemente létezhet, de vááá, átlőtt fejű ember, de durva, lehet borzongani - és sehol a sejtés, hogy ez talán hamis, mert valahol mélyen nem akarjuk, hogy hamis legyen...
2. Ostobák vagyunk. Egy olyan korban, amikor a teljes családodat Hitler mellé lehet fotosoppolni a sörpuccsi menetbe olyan hitelességgel, házilag, hogy csak szakértők mondják meg alapos vizsgálat után, hogy valaki toszogatta a képet, nos, egy ilyen korban valaki a médiában látott egy állítás alátámasztására egy fotót követel. Így lehet nekünk akármilyen információkat beadni. Szép, részletes képekkel - és akkor már igazzá is válik... (hát még ha van wikipédia oldala!)
Azon, hogy a magyar facebookra mennyire jellemző az ilyen kétkedő, tényleges funkcióval nem rendelkező, de kellően negatív kommentelés, én már nem is húzom fel magam.
Baj van.
Ja, és itt egy fotó. Így hitelesebb leszek.
