HTML

Szemelvények Zanphagras Könyvéből

A tartalomból: Irodalom. SOK irodalom. Zene. Egészséges és egészségtelen szkepszis. Vélemények - és rengeteg gondolkodás.

Friss topikok

Címkék

2012.05.28. 16:42 Zanphagras

Az igazi (s)öröm

A minap szegény Asszony kicsit riadtan kapta fel a fejét "Na, végre!" kiáltásomra. Örömöm annak szólt, hogy végre valaki egy cikkben leírta azt, amit én már - mint többé-kevésbé rendszeres sörfogyasztó - 2005, érettségim éve óta érzek, nevezetesen azt, hogy nem elég, hogy akkortájt arányaiban volt olcsóbb a sör (klasszisokkal), másrészt, hogy sokkal, sokkal finomabb volt a szabvány ivósör (klasszisok klasszisaival).

Én azzal magyaráztam, hogy nagy, nemzetközi óriások felvásárolták a magyarországi főzdéket, és nekik nem elsősorban a sör minősége számított, hanem jóval inkább az eladási számok (lássuk be, ha gyarmato... izé... nemzetközi óriáscég lennék, valószínűleg engem is az izgatna jobban, hogy fogy-é a lőre). Ebben lehet is valami, mert időben a mai naphoz sokkal közelebb is történt egy hasonló, drasztikus minőségromlás, kedvenc erdélyi sörfőzdém alapterméke (ejha, szintén egy ivósör) minősége egy év alatt hatalmasat zuhant, amikor egy nemzetközi óriás megvette.

Rinya funkció off, ebben lehet valami. Ahogy a hvg.hu-n megjelent, kiváló cikk (Vétek György írása, olvasd el IDE KLIKKWE, megéri) is említi, ez a mindennapi ivósör, ez az "asztali sör" nem rendelkezik olyan kvalitásokkal, amiket egyszerű szavakba önteni. Amikor az 1500 Ft-ért beruházott belga übersört kortyolgatod, beszélsz olyasmiről, hogy utóíz, testesség, milyen hordóban érlelték, stb., olyan dolgokról, amikről egy jól sikerült borkóstolón vagy borvacsorán beszél az ember. Ezek karakteres tulajdonságok, amik alapján megkülönböztetsz egy Delirium Tremenst pl. a Gulden Draaktól.

Gulden Draak - a kép közepén, a mennyeien ragyogó üvegben

Az "én időmben", 2005-2006-ban, ami egybeesett a nagy felvásárlások előtti idővel, sportot tudtunk űzni abból, hogy bekötöttük valakinek a szemét, és úgy hoztunk neki egy sört. (Világos, mindennapi, ivósör kategória.) Ha ki tudta találni, milyen márkájút kapott, az íze alapján, akkor a csapat meghívta arra a körre. Nem söröztünk gátlástalanul sokat, mégis sikerült az esetek 80%-ában helyes elsőre megfejtést adni (igen, striguláztuk...). Ez jóval több, mint amennyit a nagyjából 4-5 sörből való random tippelés eredményezne, bizonyítva, hogy lehetséges volt.

Megpróbáltuk a hagyományt feleleveníteni nem régen. Katasztrofális eredménnyel. Folyamatosan ugyanarra az egy sörre tippeltünk, miközben váltogatták egymást a márkák az asztalon. Ennek nem az az oka, hogy már nem ismerjük annyira a söröket, mert de. Ennek az az oka, hogy egyformák - egyformán semmilyenek. Mármint, jó, jó, 30 fokban, meló után, hátradőlve, jól hűtött sört inni a maiakat is csodálatos. De régebben csodálatosabb volt. Ahogy a mellékelt példa is mutatja, egyénisége volt ezeknek a söröknek, és nem azért vettél X helyett Y-t, mert most 19 Ft-tal olcsóbb egy üveg, hanem mert más íze volt, más karaktere, és éppen akkor olyanra vágytál.

Ahogy Vétek György írása nagyon jól rámutat: a nagy főzdék (akik kétségtelenül piacvezetők ebben a szférában) nem feltétlenül azt a tendenciát követik, amely a reguláris alapsör minőségét erősíti, hanem inkább egy se íze-se bűze alapsört készítenek. Persze, tuti, van az a réteg, aki ennek örül. "Legalább tudod, mire számíthatsz" - Béla, 49, kőműves. "Legalább megveheted a legolcsóbbat, ugyanolyan, mint a legdrágább" - Kornél, 55, aktív (?) munkakereső. "Lesz*rom" - Anna, 52, háztartásbeli (?).

Van Magyarországon egy réteg, akikre divat támaszkodni, és valljuk be, könnyű is. A politika nagyjai egyértelműen rájuk mosolyognak örökké, amikor mosolyidőszak (=választás) közeleg, és ők egy kedves mosolyért és pár amúgy ordas mód megalázó kedvezményért és juttatásért teszik is a tennivalót. Ez a réteg nem csak könnyen meggyőzhető (tetszik tudni, amikor nincs péz a segély/fizetés/nyugdíj után már egy-két héttel sem, nem nehéz meggyőzni az embert), de nagyon, nagyon széles is, rengetegen vannak (és egyre többen lesznek, mint a Rock katonái). Úgy hiszem, rájuk építenek a nagy sörfőzdék is az alapsöreikkel.

Némileg jogosan, életmódjuk és puszta számuk miatt vélhetően a punkok után a második helyen állnak sörfogyasztás mennyiségi tekintetében Magyarországon. Kapják a sörfőzdék hadd ne mondjam, milyen becenevű, 3.0%-os "sörét" ócsóért, afölött egy ízre valamivel jobb mindennapi 4,5-es ivósörét közepesen drágáért, feljebb meg nem néznek a polcon.

De itt a gebasz. A 3%-os jószágot lerabolják tízesével a polcokról, stimmt. De ó, jaj, hányszor vettem/láttam én a lejárati idejéhez NAGYON közeli, poros üvegű-dobozú ivósört! Azaz, ha a nagy sörgyárak valóban ezt a réteget célozzák, akkor baromi gyorsan át kéne árazniuk a terméket, mert nem hogy ennek a már említett rétegnek drága, de gyakran nekem is. Ha pedig nem nekik szánták, hanem pl. az én rétegemnek, aki - még - nem csúsztam le olyan mértékben, akkor jobb sört kell főzniük, mert a baj az, hogy az alapsörből egyre kevesebb fog fogyni így, ahogy a hvg-s cikk rá is mutat a tényre, hogy drasztikus a visszaesés.

Persze, nem a nemzetközi nagy márkák és a nagy főzdék a hibásak, hanem egy elcs*szett piaci szakértői vélemény, hogy tessék, erre van igény. Nem, nem erre van. Bizonyíték a - szerintem - sok lejáró, polcokról visszakerülő, romlott sör. Persze, gőzöm sincs, ez mennyiségileg mit takar, ehhez egy logisztikában elhelyezkedett kolléga többet tudna érdemben hozzászólni. De a félelmem az, hogy a visszatérő sör egyre nagyobb százalékát teszi ki a forgalomnak.

Mit tehet az alkoholra, ellazulásra, szórakozásra vágyó ember hát? Első megoldás, hogy mást iszik, de én, mint olyan, aki kifejezetten szeretem a sör ízét, ezt így nem szeretném. A második az, hogy nem a nagy sörgyárak alapsöreit fogja venni - alternatív irányokba lép. Az egyik alternatíva az import sör, de valljuk be, egy magyar keresetből viszonylag kevés német vagy belga sör jön ki (melyek 500-600 Ft-nál indulnak és emellé kisebbek fél liternél, árbeli felső határ pedig nem van, azaz hogy nints). A minőségért fizetni kell, ez így van, de ha nem tudsz, akkor nem is fogsz. Tehát más irányba mész el, és ez az irány lehet a kisüzemi vagy kézműves sörfőzők kánaánja!

Vannak olyan kisüzemi alap ivósörök, amik sokkalta ízesebbek, finomabbak a bolti márkáknál - és van, hogy nemhogy egy árban lennének, de még olcsóbbak is! (indeed, van olyan, amiből két litert kapsz 600-700 Ft-ból...) Két hátrányuk van viszont. Az első, hogy nem nagyon (értsd: rohadtul nem) jutsz hozzájuk boltokban, piacon, sehol. Vagy elmész a főzdébe, vagy nem kapol, és sajnos, ha az embernek dolgozni kell, akkor nem feltétlenül lesz rá érkezése.

A második nem is igazán hátrány, de van egy hátrányos következménye: ezek a sörök nem állnak el hónapokig. Nem mérgezik őket cifrára tartósítószerekkel, amitől - hiszem - a minőségük jobb, egészségesebbek, viszont 10 napnál, két hétnél tovább nem állnak el a hűtődben sem (maximum fagyasztva, de úgy az élvezhetőségük pöppet lecsökken). És akkor a készítés másnapján vetted meg. Azaz: ha öt nappal ezelőtti sört veszel, az már csak öt-hat napig marad fogyasztható! (Tegyük hozzá, van olyan kisüzemi ill. kézműves sör, ami eltartható, de rájuk is igaz, hogy messze nem annyi ideig, mint egy nagyüzemi készítésű.)

Összegezve, nem tudom, kire lehet vigyázó szemünket vetni, ki áll elő először egy jó, finom, magyar készítésű ivós lágerrel. Amihez nem kell a világ végére kimenni, és amellett, hogy finom, minőségi, még meg fizethető áron hozzá is lehet jutni. Elnézve a hvg cikk által is kiemelt szörpös sörök szaporodási rátáját, a nagy sörgyárakra nem., ők nem a minőségi alapsör előállítására törekszenek (és valószínűleg nem értik, mi okozza a zuhanó fogyasztási rátát). Akkor pedig marad a "kicsiké" a feladat, hogy kitöltsék ezt a komoly piaci űrt.

 

Ajánlott infóközpont:

https://www.facebook.com/#!/fozdebusz

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://zankonyve.blog.hu/api/trackback/id/tr524551040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.