HTML

Szemelvények Zanphagras Könyvéből

A tartalomból: Irodalom. SOK irodalom. Zene. Egészséges és egészségtelen szkepszis. Vélemények - és rengeteg gondolkodás.

Friss topikok

Címkék

2012.05.05. 05:05 Zanphagras

Könyvfesztivál, avagy a könyvkereskedelem alternatív univerzuma

A könyvkereskedelem vitathatóan legszebb időszaka maga a kipakolós vásár. Szép, mert bár az agyad, a lelked kidolgozod, ennek ellenére pontosan ez az a valóságban felettébb ritka alkalom, amikor a könyves világ két oldala (az alkotói és a befogadói szférák, teccik tunni) valóban, érdemben találkozik egymással. Te, mint kiadó, hiszed, hogy ez vagy az a könyv ejj, de remek (talán még olvastad is), a borító de szép, a fordító király, aztán jön az, akinek a könyvnek tényleg tetszenie kell: a mindenkori Olvasó (Homo Librumabsolvans Aeternalis), és vázolja, hogy adott könyv minőségeivel kapcsolatos elméleteddel elmehetsz te a tetves szurikáta-farhátra, mert hogy az a kiadvány bizony F*S.

Persze, itt két dolog jön be a képbe. A mindenkori Olvasónak ugyanis mindig van egy aktuális avatárája, egy megtestesülése: Béla bácsi, Gizi néni, Pistike vagy éppenséggel Abu Fajdh' Kakassh. Ezek a fizikai megjelenések pedig befolyásolják a mindenkori, örökkévaló Olvasó értékítéletét.

Röviden: ízlések és pofonok.

A másik dolog pedig az, hogy a mindenkori Olvasó ideiglenes avatáráinak néha (vagy gyakran) igaza is van. Lehet, hogy a könyv, amit az általad komolyan kedvelt és szeretett kiadó (hiszen mi másért pont ott dolgoznál, ha nem szeretnéd? - legalábbis én így hiszem) közreadott, valóban pocsék. Hiszen vannak rossz könyvek, és azokat is kiadják...

Ezek a dolgok ilyenkor kiderülnek. Ha egy ember jön oda, hogy ez vagy az a könyv mekkora kupac ganaj, akkor az még lehet ízlések-pofonok, a személy meg egy címeres anális traktus. De ha a huszadik közli ezt zsinórban, érdemes elgondolkodni azon, hogy talán van benne valami...

A másik dolog az emberek hozzáállása a kiadóhoz. Odajönnek, és összevont szemmel méregetik a kiadónak a félméteres betűkkel kiírt nevét, legyen az most XYZ Kiadó. Milyen kiadó maguk?, érkezik a kedveskedő kérdés heló b*zmeg helyett. Csókolom, mi ez és ez vagyunk, sci-fi kiadó. Akkor maguk az Agave? Nem, hölgyem, mi nem az Agave vagyunk. Tényleg? Nem, hazudtam, persze, hogy az Agave vagyunk, csak pont nem az általunk kiadott könyveket áruljuk. Aha! Akkor maguk a Bookline!

Neked, anyus, vállalom.

A másik típus pont ennek az ellentéte. Ismert, mielőtt a világra jöttél volna. Odajön, betéve tudja, hogy a kiadód melyik könyvét mikor adták ki, ki fordította, mi volt az eredeti címe, és hogy a 121. oldalon a harmadik bekezdés első mondatában van egy félrefordítás az eredeti örmény nyelvű kézirathoz képest. És nekiáll téged tesztelni. "És azt tudta, hogy amikor Frederik Pohl azt a részt írta, amikor kihalásszák Klarát a fekete lyukból, akkor éppen depressziós volt attól a nagyon komisz hasmenéses trópusi láztól, amit Brazíliában kapott el egy Amazonasi kufirchaltól, amelyik megmarta úszkálás közben?" Hogyne, b*meg, múlt kedden póker közben mesélte a Fred, azt az eget, de majd felemlegetem neki megint... Ezeknek az embereknek csendes előnye, hogy ők tulajdonképpen szeretik a kiadót, szeretik a könyveiket, és szeretnek téged, mert ott dolgozol. Ezek az emberek tulajdonképpen kedvesek, kedélyesek és szerethetők; ők az igazi rajongók, akik meg is vásárolják a könyveket, akkor is, ha azok nem a legjobbak, mert mégis csak egy sorozat részei!...

És persze van a harmadik fajta is, aki méla undorral néz végig a könyveket, amiket féltő gonddal pakoltál ki, hogy minél szebben legyenek egymás mellett, mindegyiknek látszódjon a borítója, stb. A szemükben látod a perverz vágyat, hogy odajáruljon a kötetekhez és szétkenje rajtuk undorítóbbnál undorítóbb állatok testnedveit, sőt, akár hogy ő maga is méltóztasson reáköpni vagy exkremátumával illetni a borítókat. Mindezt pusztán azért, mert a te kiadód mondjuk éppen sci-fit ad ki. Ezek az emberek általában szóban is undorkodnak, olyan dolgokat mondanak a velük együtt sétálóknak (persze úgy, hogy te is halld), mint "Odanézz, ufómagazinos könyvek!" vagy "Űrhajók meg ufók, amikor nekem má kiflire se fussa" (összefüggés kerestetik), netalántán "Anyád, mennyi wc-papír". Ezek az emberek azok, akiknek semmi sem jó, ha csak és kizárólag Da Vinci-kódot árulnál, akkor azt hörögnék gyűlölettől fröcsögve, hogy Da Vinci "egy szemét digó b*zi volt" (látták a nesöneldzseografikkon, nehogy már ne legyen igaz), ha Bibliát árulnál, akkor az inkvizíció meg a keresztes háborúk lennének a téma, ha cicás könyvet, akkor ő ráuszítaná a bulldogot, ha kutyás könyvet, akkor légpuskát venne elő. Ez az ember bemegy a húsboltba, rámutat az egyik húsra, és közli, hogy olyat nem kér, és hogy adjanak neki valami szebbet, már ha egyáltalán van (aztán csoda, ha másnap ő lesz a felsál...?).

Ez a három hozzáállás létezik tapasztalatom szerint egy kiadóhoz. Üdítő érdektelenség NINCS, olyan van, aki utál meg olyan, aki szeret, plusz mindkettőből azok, akik vagy utálnak, vagy szeretnek, csak még nem tudják. Nullák és egyesek, ezek vagyunk mi emberek, na.

És hogy mit is csinálsz te, mint dolgozó alkalmazott egy ilyen kipakolós feszten?

Nos - kipakolsz. Baromi fárasztó kipakolni (főleg jól kipakolni), ráadásul tegyük hozzá, hogy általában az áru nem teleportál le magától a bódéhoz... A könyvkereskedelem egyik árnyoldala pedig az, hogy sajnos a könyv nem olyan hú de könnyű. Főleg, ha a kiadónak 130 címe van, és mindegyikből azért csak leviszel legalább öt példányt (kivéve ami vadiúj, vagy Neil Gaiman neve van a borítón, mert azokból pl. 40-et).

Maga a bódé kétféle lehet: jó, vagy rohadtul pocsék. Jó alatt azt értem, ami 1. nem ázik be 2. van benne világítás 3. kilátsz belőle 4. belát a vásárló 5. kellő méretű kipakolófelülettel bír 6. beleférnek a könyvek. Általában már az első ponttal is vannak bajok, mert persze az eső rihtig a 90 nap aszály után egy ilyen fesztivál alkalmával kezd el zuhogni, másrészt a bódét a karácsonyi mézeskalácsosoknak szokták még fölállítani, ők meg nem áznak be, mert karácsonykor egyrészt 14 fok van, másrészt sz*r se esik, így nem különösebben vízhatlan alapból se. 

A második feladatod maga az árusítás. De ugye ha zsánerkiadó vagy, és nincsenek celebjeid (mondjuk Frei Tamás vagy Soma Mamagésa), akkor jó eséllyel a könyveid maguktól nem hoznak oda túl sok embert, a feltétlen rajongókat leszámítva. Ha azt akarod, hogy értelme is legyen a sok nyűggel járó kipakolásnak, oda kell csalnod az embereket.

A legolcsóbb technika a megszólítás. A nyolc napon túl gyógyuló sérülések úgyis elég ritkák, nyolc nap szabi meg csak belefér, nem?

Szóval, ha nem akarod pépesre veretni magad (elvégre ez mégis csak a rekordmennyiségű elfojtást és feszültséget hordozó Magyarország), jobb, ha adsz is valamit a megszólításért cserébe. A legolcsóbb lehetőség a szórólap. Viszont ha csak egy sima szórólap, akkor - már ide is eljutottunk - beléd törik az első autósforgalomgátló demszkyrudat. Ügyeskedni kell hát, valaminek lennie kell még a szórólapon az információ mellett, vagy kupon, vagy valamiféle játékos kvíz, ilyesmi kell rá.

Esetleg, ha hú de burzsuj a kiadó, csinálhatsz beleolvasót is, pár oldal a könyvből, ilyesmi.

Persze, osztogathatod magát a könyvet is, csak az nem olyan gazdaságos.

Nos, a szórólapozás, az egy iszonyú stresszel járó dolog, nem véletlen, hogy csak az igazán hardkót, visszaeső szórólapozók nyomják egyedül. Ha ezen is túl vagy, és a szórólap kellően jól sikerült ahhoz, hogy az embereket oda is csalja a bódéhoz, akkor jön maga a kereskedelem rész.

Fel kell ismerned, hogy az adott ember kedveli-e egyáltalán, ha nézelődés közben beszélnek vele, mert ha nem, úgy egy köszönésre már fintorog és lelép. Van, aki igényli, hogy beszélgessenek vele, úgymond segítsék a válogatásban, melyik könyv milyen, stb. Rájuk még hatni is lehet akár, megmutatod nekik a jobb könyveket, elmondják, milyen irodalmat kedvelnek, és voila, viola, whatever, máris kész az instant vásárló, kiöntöd pohárba, felöntöd vízzel, elkevered és már vesz is valamit. Ráadásul, mivel hajlandó kommunikálni veled, aki ismered a termékeket (ha nem, akkor mondj fel és szégyelld magad), valószínűleg olyasmit vesz, ami tényleg tetszeni is fog neki, és elégedett lesz. Azaz: jól jár.

Ha az adott ember nem igényli a beszélgetést, de te megkísérled, akkor vagy otthagy, vagy kedvesen elutasítja a kommunikációt, vagy bunkón elutasítja. Mindenesetre, ha nem ismered fel jól és elsőre a természetét, drámaian csökken a sikeres kereskedelem esélye.

Azaz: folyamatosan, élénken és 110%-os figyelemmel kell lenned azok felé, akiket egyáltalán sikerül valahogyan odacsalni a pulthoz. Mivel könyvet akarsz neki eladni (ami nélkül fizikailag lehetséges túlélni, így pl. a pékek és a büfék, valamint az élelmiszert eladó szupermarketek behozhatatlan előnyt élveznek veled szemben), így vagy a legjobb formádnál is jobb leszel, vagy elbuksz.

Természetesen a vevőkkel és potenciális vevőkkel való kommunikációt álló testhelyzetben hajtod végre. Ezt tenni mondjuk 1-2 órán keresztül teljesen rendben van. De próbáld ki mondjuk négy napon át minimum 5 órában per nap, és megtudod, mit jelent lassú tűzön, olajban kisülni. A folytonos figyelem kisüti az agyad, a lábad leszárad, és a hátad-derekad-lábfejed fájdalma mellett bármikor jöhet egy-két bunkó, és még a lelked is szétrúgja.

Az egy helyben ácsorgás vagy lassú mászkálás közben minden lehetőség adott, hogy csipkésre fagyj, vagy, évszaktól függően bojtosra izzadd a... hátadat.

Tegyük fel, hogy túlélted ebben a hétköznapi könyvkereskedelmi tevékenységedhez képest erősen alternatív univerzumban. Még mindig meg kell küzdened a Könyvvásár bolygó rettenetes kreatúráival. Ezek pedig...

1. A Gyűjtögető

A Mass Effect 2-ből is ismerős lehet ez a szörnyű faj. Általában elnyűtt öltöny, félhosszú, ápolatlan haj, borzasztó arcszőrzet és bazi nagy szupermarketes nejlontáska képezi az alapfelszereltséget. A Gyűjtögető oda fog jönni a pulthoz, vagy demensnek vagy barátságosnak fogja tettetni magát, de egy biztos: kérni, sőt, KÖVETELNI fogja az összes létező ingyenes anyagot a pulttól. Mindegy, miről szól, de kelleni fog neki minden prospektus, térkép, szórólap, rendezvényajánló, reklámtáska. A Gyűjtögető céljai ismeretlenek, és hajlamos átmenni agresszívba, ha nem kap elegendő ingyenes szóróanyagot.

2. A Barátságos Ráérő

Ez az irritáló fazon "csak egy kávéra" akart találkozni egy barátjával pont a környéken, aki éppen nem ért rá. Szerencsére itt ez a könyvvásár, és ő mindjárt körbemegy, de még elmeséli azt az esetet, amikor ő meg a Gyula... Ez az ember, bár még soha nem látott téged, a legjobb barátjaként kezel, és BAROMIRA ráér: egész nap ott van veled és mondja, mondja, mesél, és nem hagy téged a normális érdeklődőkkel foglalkozni (az ő érdeklődése abban kimerül, hogy egyetlen halovány fogózkodót találjon az árud vagy a mondataid alapján, amire építve elmesélhet... akármit. Akármit, és mindent.).

3. A Kíváncsi

 

Igényes külső és rejtélyes belső - ím, a Kíváncsi

A kíváncsi körbemegy és mindent megnéz, MINDENT. Átlapozza az összes kihelyezett könyvet, megnézi az árakat, az összes pultot, az egész rendezvényt, még azokat a kiállítókat is, akik csak és kizárólag wc-kefékről hoztak A2-es méretű albumokat, mert bent felejtették az izgalmas hawaii-i titkos (!) gyógymódról szóló könyvüket, amely csak hatszázezer példányban fogy hetente (ennyire titkos a gyógymód maga is).A kíváncsinak mindegy, mit lát, a lényeg, hogy nézhessen (amúgy se biztos, hogy látja, amit néz). Beszédbe elegyedni vele megdöbbentő, mert személyes sértésnek veszi az emberi kontaktust, agresszív visszaszólásokkal és őrült feszültséggel reagál arra, ha megzavarják minden összetapogatása és megnézése közben. FIGYELEM! A Kíváncsi a közhiedelemmel ellentétben nem azért néz végig mindent, hogy utána válasszon és vásároljon, mert ő az, aki még a szóróanyagokat sem fogadja el, üres kézzel megy haza. Szándékai beláthatatlanok (szerintem még önmaga előtt is).

4. A Horda

A horda sokan van. A warchief babakocsit tol, a sámánasszonyról gyerekek lógnak, és alapvetően egy felhőnyi lurkó szaladgál körülöttük. Ők egy igen kellemes jelenség, bár vásárolni nem nagyon tudnak, de jó rájuk nézni.

Amíg el nem kezdenek pelenkázni a könyveken, hánytatni a pult előtt a földre, vagy üvöltve bőgni és hasonlók. Mert hogy ez egy elkerülhetetlen dolog, előbb vagy utóbb (általában ha megállnak egy nanomásodpercre, már valamelyik gyerkőcz kihasználja a lehetőséget a figyelem megragadására).

5. A Bassssssssszuskulcs

fun_pics_for_adults_22.jpg

Általában a Bassssssssszuskulcs szőke, 160 és 190 között van (plusz mínusz 15 centi a sarok miatt). H-kosarú kebelfixet visel és testének 70%-a nem víz, hanem comb. Hogy miért jön oda, rejtély, általában 1. vagy nem tud olvasni 2. RÜHELLI a sci-fit. Viszont egyrészt kellemes jelenség, másrészt kedves. Elsősorban a könyvek gerincét nézegeti végig, hogy színben illik-e majd az új kisasztalhoz, amit a könyvespolc alá vesz a "mackója", és amin a műanyag ikebana csokor áll majd a fehérarany oscar-szobor másolat mellett.

Ó igen. Nevét onnan kapta eme lény, hogy amikor valahol megjelenik, általában ez az a kifejezés, ami a legtöbb ember szájából azon nyomban elhangzik. A kifejezés a tüdejére vonatkozik.

6. A Félénk

A félénk biztos távolságból nézegeti a könyvet. Ha ránézel, elfordul. Ha odalépsz, elfut. Tetszőleges életkorúak és neműek, és jobban félnek, mint nem. A Barátságos Ráérő imádja levadászni, legalább annyira, mint magát az árust, és utána a Félénk karakteréből adódóan NEM SZABADUL.

 

Ha ezekkel a fajokkal képes vagy megbirkózni, még mindig ott van a Vásárló. Akit ki kell szolgálnod (azért vagy kint). És aki véleményt fog mondani a könyvekről. Nincs jó eladó és nyitott szívű ember, aki kimegy egy ilyen rendezvényre, és az általa árult irodalom feltétlen híve marad!

Viszont - ez nem is baj. Egy ilyen feszt olyan, mint egy kirándulás egy alternatív univerzumba. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel: meg fog érinteni és változtatni; olyan új látásmódot kapsz majd, amilyet enélkül nehezen tapasztalnál. Jaaaaa, hogy erre való a beszélgetés?...

Ez az a rész, amikor a Jane Austen vagy Bronte-regényekben a hölgyek hallgatják egy úr felolvasását egy adott regényből, aztán jól megbeszélik: miért jó, miért rossz, ki mit tett volna adott karakter helyében... De ki beszél manapság irodalomról? Mennyire idegen ez már tőlünk! (Annyira, hogy ennek külön bejegyzést is szentelünk nem sokára, abból a nem titkolt célból, hogy megértsük, mi a gebasz az irodalommal kapcsolatban, és mi az oka a gyors uniformizálódásnak.)

Van még egy típusú látogató: a barát/családtag/ismerős, de ők nem a könyvek, hanem miattad jönnek, tehát a bejegyzés szempontjából nem olyan relevánsak - viszont megváltó hatásúak tudnak lenni egy napnyi őrület után. És akkor még nem is beszéltem a kiadó törzsközönségéről vagy egy adott könyv/sorozat rajongóiról - nekik a lábnyomát is sokszor szívesen megcsókolná az ember.

Szóval, irány az önkéntesmunka, kedves Rajongók: tessék beállni, csak egy-két órára a kedvenc könyveiteket árulni, és meghallgatni tömbösített tanegységként az emberek, a Homo Librumabsolvans Aeternalis (igen, a Sapiens DIREKT marad ki...), az Örök Olvasó véleményét! Sokkolni fog, mint egy alternatív univerzum.

Óóó, igen. És a végén te, az alkalmazott kipakolsz a standból, általában zuhogó esőben, sokszor egyedül, de minden esetben úgy, hogy már bontják a fejed fölül az épületet és este 10 előtt nem végzel. Másnap pedig meló van.

Mintha a Slidersben valami bazi nagy meló lett volna megnyitni a következő kaput egy brutális nagy kaland után...

Szólj hozzá!

Címkék: alapvetés


A bejegyzés trackback címe:

https://zankonyve.blog.hu/api/trackback/id/tr564467417

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.