Igen, tudom, 2012 még nem ért véget, így a 2012-es WTF-díjakkal nem kéne még ennyire rohanni, de Luca Turilli Rhapsodyja nemes egyszerűséggel elsöpörte a zsűrit és elvitte a díjat "LegWTF dalszöveg" kategóriában.

Legyünk őszinték, a Rhapsody a heroikus, epikus, gyors és poweres vonalú metál rajongói számára nem csak hogy kötelező, hanem megkerülhetetlen, csodálatos sarokkő (volt legalábbis, amíg csak egy darab létezett belőle). Persze a vérbeli olaszokhoz méltó barokkos cifraságimádattól soha nem tudtak mentesülni, sárkányok, bölcs mágusok, blődnél blődebb fantasy klisék hemzsegtek a dalszövegekben. Minden Swordnak Powerje van, minden Dragonflame-nek Powerje van, de minden Legend Mythté válik, de van, ami Legend marad, mert örökké emlékeznek rá a kristálykönnyű angyalok, stb.

Én szeretem a fantasyt. Bakker, én ÍROK fantasyt. De ezek a taljánok szövegben időnként még engem is kiakasztottak. Most, a rapszodikus szkizma utáni első albumok kreálódnak, és a Turilli-csapat szövegírójánál a szokásosnál is jobban elgurult a gyógyszer, sőt, nem elgurult, a végtelen csillagközi térbe teleportálta Kron a Pokolisten... És megszületett a Dark Fate of Atlantis.

Ebben a dalban minden van. Van power, legend, myth, dark, dark fate, history, kingdom... Minden, ami csak egy jó, erős Rhapsody dalba kell. Meg van alkotva zeneileg, nincs mit tenni, műfajában ez a szám NAGYON JÓ, mondhatni, csillagos ötös. De AZT A ROHADT, mennyire, mennyire...

Jöjjön a dal. Klippel. A klip alatt a szöveg olvasható, hogy értsük is, miről szól ez a dal. Még jobban alatta pedig tettem egy elképesztően halovány kísérletet arra, hogy átültessem magyar nyelvre az angolban nem végzetesen járatos olvasók részére ezt a díjnyertes gyöngyszemet. Néhány helyen megjegyzéseket is elhelyeztem, sok az üres folt és a fordítási nehézség...

Thousands of years ago
At the limits of our world
A new kingdom rose on water
A new golden age for all

Human minds or entities
Sons of astral infinity
But for sure the great Poseidon
Found his people and his throne

Old world
To you we all belonged
Old world
The stars announced your fall
Ignotum fatum

Monumental growth
Breaking rules of history
The lost continent was legend
Soon the legend became myth

Power, strength, prosperity
Once too close to divinity
Until water became fire
And swallowed all its lore

Old world
The Icarus' last fault
Old world
Your fate lives on and on
Ignotum fatum

Dark Mantis
Dark fate of Atlantis
At the gates of a timeless dimension
Dwell the ghosts of a myth not forgotten
Kept by the sirens
And their infinite cry
The one surviving the ocean's might
Dark Mantis
Dark fate of Atlantis
At the gates of a timeless dimension
Dwell the ghosts of a myth not forgotten
Kept by the sea lords
And their infinite force
The one surviving the gods' remorse

Vita e morte
In quell'umana vis
Che vibra ed arde
Vivida nei secoli

Old world
To you we all belonged
Old world
The stars announced your fall
Ignotum fatum

Dark Mantis
Dark fate of Atlantis
At the gates of a timeless dimension
Dwell the ghosts of a myth not forgotten
Kept by the sirens
And their infinite cry
The one surviving the ocean's might
Dark Mantis
Dark fate of Atlantis
At the gates of a timeless dimension
Dwell the ghosts of a myth not forgotten
Kept by the sea lords
And their infinite force
The one surviving the gods' remorse

És akkor, íme a magyar változat.

Évezredekkel korábban
Világunk határaiban (?)
Új királyság nőtt a vizekre
Új aranykor mindenkinek

Emberi elmék vagy entitások (jajjj, b*meg...)
A csillagközi végtelen gyermekei
De minden bizonnyal a nagy Poszeidón
Rálelt népére s meglett a trón

Óvilág
Hozzád tartoztunk mindnyájan (?)
Óvilág
A csillagok jelezték bukásod
Ignotum fatum (???)

Monumentális növekedés
Törnek a történelem szabályai
A régi kontinens legenda volt (melyik?...)
Hamarosan a legenda mítosszá lett

Hatalom, erő, jólét
Egyszerre csak túl közel az istenlét
Míg a víz tűz nem lett
És a tudomány elnyeletett

Óvilág
Az Icarus utolsó hibája (AZ Icarus???)
Óvilág
Sorsod tovább, tovább él
Ignotum fatum

Sötét Imádkozó Sáska (nyugi, a Sötét Ájtatos Manó ugyanilyen hülyén hangzik)
Atlantisz sötét sorsa
Egy időtlen dimenzió kapuinál
Egy nem elfeledett mítosz szelleme ott hál
Mit szirének tartanak
És az ő végtelen kiáltásuk
Az egy, mi túléli az óceán hatalmát
Sötét Imádkozó Sáska
Atlantisz sötét sorsa
Egy időtlen dimenzió kapuinál
Egy nem elfeledett mítosz szelleme ott hál
A Tenger-urak serege tartja
És az ők végtelen hatalma
Az egyet, mi túléli az istenek megbánását (hogy lehet túlélni egy megbánást???)


Vita e morte
In quell'umana vis
Che vibra ed arde
Vivida nei secoli

Óvilág
Hozzád tartoztunk mindnyájan
Óvilág
A csillagok jelezték bukásod
Ignotum fatum

Sötét Imádkozó Sáska
Atlantisz sötét sorsa
Egy időtlen dimenzió kapuinál
Egy nem elfeledett mítosz szelleme ott hál
Mit szirének tartanak
És az ő végtelen kiáltásuk
Az egy, mi túléli az óceán hatalmát
Sötét Imádkozó Sáska
Atlantisz sötét sorsa
Egy időtlen dimenzió kapuinál
Egy nem elfeledett mítosz szelleme ott hál
A Tenger-urak serege tartja
És az ők végtelen hatalma
Az egyet, mi túléli az istenek megbánását (???)

Csak pár részletet emelnék ki: az Ignotum fatum kifejezést például. Nos, ki az, aki tudja, mi történt Atlantisszal? Igen, Pistike? "Leégett, tanárbássi?" Nem, Pistike, szégyelld össze magad. Igen, fiam? "Hodor!" Nem, nem Hodor, egyes, te idióta melák. Igen, Anasztáziácska? "Tanár bácsi, elsüllyedt!" Bingó!!! Zseni vagy! Kár, hogy ezt MINDENKI tudja. Akkor mitől lesz ez a sors, ez a fatum "ignotum", azaz ismeretlen?...

A Dark Mantis, azaz az éjhomályból fenyegető elősötétlő imádkozó sáska nyilván a rímet szolgálja (mégse lehet Dark Arthritis / Dark Fate of Atlantis, na), de akkor is kőmíveskalapács lendületével zuhan tarkónkba. Hogy miért is van "the" szegény Icarusunk előtt, azt már nem is kérdezem, lehet, hogy az album többi daláról kimerül majd. A myth becomes legend és ennek tetszőleges igeidőbe átültetett változatai személy szerint nekem mindig is fájtak, de itt újult erővel öklözött belém ez a csoda.

Ezek a remek talján pompa-elemek (vö. your fate lives on and on) is megvannak még, ezeket megörökölte az ősrapszodiból Turilli, szerencsére, hiszen ezek végképp emelik a dolgok fényét. A Poszeidón - trón rímpár szintén egy grandiózus, csudálatos építőkoczka, kár lett volna kihagyni. Ami viszont a legnagyobbat karmolja az egészben, számomra az a "Human minds or entities" sor rögtön a második sztanzában.

Az 'or' szócska beillesztése bámulatosan bárgyúnak hathat a figyelmetlen olvasónak. De magyarul: "Emberi elmék vagy entitások" máris érezzük, mi a helyzet: ún. complementary distribution zajlik, kérem, kötelező eloszlás, vagy-vagy, nincs apelláta. Az elme maga a létezés fő eleme. Íme, kiderült. És a második versszak még nem ért véget:

Emberi elmék vagy entitások
A csillagközi végtelen gyermekei
De minden bizonnyal a nagy Poszeidón
Rálelt népére s meglett a trón

Hogy a "de" az pontosan miért van a harmadik sor elején, tehát miért van szerencsétlen Poszeidón nép- és tróntalálása szembeállítva a ténnyel, hogy az emberi elmék vagy entitások a csillagközi végtelen gyermekei, rejtély. De ettől izgalmas, nem?

Annyi elemeznivaló van ebben a szövegben, hogy kár is lenne folytatni. Úgy vélem, nem elhamarkodott a WTF Award a Rhapsodynak. Rászolgáltak.

(44 nap múlva pedig jön az új album, az Ascending to Infinity. Powermetál rajongóknak ismét kötelező lemez lesz, de a lyrics füzetke nyitogatását erőteljes mennyiségű értelemaugmentáló elfogyasztása után javaslom!)